A képalkotáskor a sugár vízszintes vonalban (scan line = képsor), balról jobbra végigpásztázza a képernyõt, stimulálja a foszforpontokat, amelyek a feszültségtõl függõen fényesen, illetve halványan világítani kezdenek. Az egy képsor megrajzolásának sebességét sorfrekvenciának (horizontal frequency) nevezzük; mértékegysége a kHz. Amikor a sugár eléri a képernyõ szélét, egy pillanatra kikapcsol ( sorkioltási intervallumnak = horizontal lanking interval), és megkezdõdik a következõ sor rajzolása. A folyamat addig ismétlõdik, míg a sugár el nem éri a képernyõ alját,ott kikapcsol (képkioltási intervallum = vertical lanking interval),ez a folyamat kezdõdik újra a képernyõ bal-felsõ sarkától. A teljes kép megrajzolási sebességét képfrissítésnek (vertical refresh) nevezzük; mértékegysége a (Hz).

Kezdetben nehézséget okozott a foszfor minõsége, így a pontok már azelõtt elkezdtek halványulni, mielõtt az elektronágyú az egész képet megrajzolhatta volna. A probléma megoldása a váltott soros letapogatás (interlacing) nevõ technológia lett, amely során a kép megrajzolása két fordulóban történik, s az elektronágyú csak minden második sort rajzol meg az adott fordulóban. Tehát az elsõben a páratlan sorokat (1, 3, 5, ...), a másodikban, pedig a árosakat (2, 4, 6, ...). Az egyes fordulókban megrajzolt félképeket mezõnek (field) nevezzük, íg a két mezõt együtt már (teljes) képkockának (frame). Az NTSC szabvány esetén 60 mezõ 30 képkocka) kerül megrajzolásra másodpercenként, míg a PAL-nál csak 50 mezõ (25 képkocka) (a mozifilmekben csak 24 képkocka van másodpercenként). Az ennél alacsonyabb értékeknél a emberi szem már nem lát folyamatos képet,(képvillogás).ára a CRT, a foszfor minõsége, az alkalmazott elektronika minõsége is sokat javult, váltott soros letapogatásra már nem volt szükség, de mivel a számítógépen általában nagyon sok szöveggel dolgozunk, így nagyobb felbontásokra lett szükség. Míg egy tipikus TV készülék esetében a sorfrekvencia (horizontal refresh) 13,5 kHz-es, a képfrissítés (vertical refresh) edig 25-30 Hz körül van, addig a legtöbb monitor legalább 60 kHz-es vízszintes és 120 Hz-es függõleges képfrissítésre képesek.

A színes CRT szinte teljesen ugyanúgy mûködik, mint fekete-fehér társa, azzal a különbséggel, hogy egy helyett három elektronágyú dolgozik benne, s nem egyszínû a foszforréteg, hanem három, különbözõ színû (piros, zöld, kék) foszforpontból áll össze egy pixel. Mindegyik elektronágyú egy bizonyos színû foszforréteget stimulál, s a 3 különbözõ szín segítségével szinte bármilyen szín elõállítható. (additiv színkeverés). (szín)pont-triók bevezetése és az egyre magasabb felbontások azt jelentik, hogy a foszforpontokat egyre közelebb kell zsúfolni egymáshoz. Ennek k következtében még pontosabb elektronágyú- és mágnesvezérlõ elektronikára van szükség. Ha a sugarak célzása
nem eléggé pontos, akkor az adott sugár más foszforpontot kezd el stimulálni, ezáltal elmosódhat a kép, hibás színek jelenhetnek meg, vagy akár szellemkép is keletkezhet. Erre a problémára többféle megoldás is született. Az egyik egy maszk (az ún. árnyékmaszk) használata, amelyet a foszforréteg éle helyeznek el. Ez a maszk egy egyszerû fémlemez általában egy invar nevû anyagból készül), melybe lyukakat fúrtak. Csak a pontosan célzott elektronsugarak jutnak át a lyukakon, így a megfelelõ pontot fogják eltalálni. Maszk kiszûri a  pontatlan sugarakat, s így azok nem okoznak hibás képet.

Képpont-távolság

Általánosságban, minél alacsonyabb a képpont-távolság (mértékegysége milliméter), annál jobb  CRT. A problémát az jelenti, a képpont-távolságot nagyon sokféleképp lehet mérni, s így néha a feltüntetett érték nem mond túl sokat. Hagyományosan, egy árnyékmaszkos CRT képpont-távolsága a két, azonos színû foszforpont közötti távolságot jelenti (átlósan mérve két képsor között Néhány gyártó marketingszempontoktól vezérelve - elkezdte vízszintesen is mérni a képpont-távolságot, sõt egyes cégek inkább a lyukmaszk méretét adják meg. Mivel a maszk kb. 0,5 -csel a foszforréteg elõtt van, így egy 0,21 mm-es lyukmaszk tulajdonképpen kb. 0,22 mm-es képpont-távolságnak felel meg. Végül, mivel a CRT képcsövek közel (de nem teljesen) laposak, az elektronsugár inkább már ovális alakú a képcsõ széle felé, így néhány gyártó itt már megnöveli a képpont-távolságot. Néhány cég két értéket ad meg: az egyik a képcsõ közepén mérhetõ képpont-távolság, míg a másik a képcsõ legszélén mérhetõ érték. Míg az optimális felbontást a foszforpont (triók) sûrûsége határozza meg, a kép élessége szempontjából a monitor azon képessége számít, hogy mennyire pontosan képes eltalálni a kívánt foszforpontokat (ezt hívjuk konvergenciának). Ha a konvergencia nem tökéletes, akkor például a kék foszforpontra (illetve sávra) kilõtt elektronsugár a piros, vagy a zöld egyes részeit is eltalálhatja. A (tized-milliméterekben mérhetõ) vízszintes, illetve függõleges konvergencia hibák színelcsúszást okozhatnak képpontok ( újabb CRT-k üvegjét a képpontok közt feketére festik(BlackMatrix technologia)

Konvergencia hiba

Kisérlet

CRT Monitor üvegjéhez fehér képnél tegyél egy nagyítót és látni fogod a képpontokat. Konvergencia hiba: készíts egy teljes képernyõs rajzot paintben aminek a sarkába húzol egy fehér vonalat, ezután közelíts egy mágnest a monitor valamelyik sarkához, és látni fogod hogy a beavatkozás hatására az elektronsugár eltérül és konvergencia hibát okoz. Végül ne felejtsd el lemágnesezni a monitort :).