Elektronikai alapok

Részletek

Készült: 2008. február 17. vasárnap, 13:07

Írta: pcb

Találatok: 10991

Félvezetõk

A legtöbb félvezetõ germánium és szilícium alapanyagú, megkülönböztetünk pnp és npn típusú félvezetõket. Ezekre nagyjából az jellemzõ, hogy a pnp félvezetõk a negatív, az npn félvezetok pedig a pozitív polaritású feszültségekkel vezérelhetõk, mûködtethetõk. Természetesen a kérdés ennél jóval bonyolultabb, azonban a rajzjelek például a tranzisztoroknál elsõsorban ezekszerint különböztetik meg a félvezetõket. A diódáknál a rajzjelbõl nem derül ki az, hogy pnp vagy npn típusúak, ezt a jelzésükbõl lehet megtudni úgy, hogy a szilícium alapanyagú és rendszerint npn diódák típusjelzése B-vel, a pnp germánium diódáké pedig A-val kezdõdik. Ez a kapcsolási rajzokon mindig egyértelmûen meghatározott. A diódáknál rendszerint kezdetben zavart okoz a két kivezetésének azonosítása, holott ennek felcserélése az áramkör mûködésére nézve végzetes lehet. Az egyik kivezetés az anód, ez a háromszög lapjánál levõ kivezetés, A másik a katód, ez a vastag vonal felöli kivezetés.

A diódákat gyakran használják tápegységekben váltakozó feszültségek egyenirányítására, ilyenkor az egyenirányított feszültség pozitív pólusa a diódák katódjánál jelenik meg és emiatt ide helyezik a "plusz" jelet, holott ez eredetileg az anódot jelezné. Ezt sokan félre értelmezik és a diódát fordítottan használják. A diódák házán mindig a katódot jelzik egy gyûrûvel!

Tranzisztorok: Szerepük ma már távolról sem olyan nagy, azonban õket leírni még egyáltalán nem lehet. Elképesztõen sokféle tranzisztor létezik, de lényegében hagyományosan két csoportba oszthatók: PNP és NPN. Három kivezetésük van a KOLLEKTOR, a BÁZIS és az EMITTER. Mivel mindegyik kapcsolási rajz a használt tranzisztorok típusát pontosan tartalmazza ezért a feladat lényegében csak a rajzon megadott tranzisztorok kivezetéseinek gyakorlati azonosítása. Vagyis a tranzisztorokat a kivezetéseikkel helyesen csatlakoztassuk az áramkörhöz. Ez amíg egyféle tokozás volt, nem jelentett különösebben nagy feladatot, de mióta számtalan féle tokozás létezik, sot egyfélén belül is cserélõdnek a kivezetések, bizony néha nem könnyû feladat.

FET:. Ezek különleges tulajdonságokkal rendelkezõ tranzisztorok három kivezetéssel: G (Gate) "kapu" ami nagyjából megfelel a hagyományos, úgynevezett bipoláris tranzisztor bázisának, az S (Source) "forrás" ez az emitternek és a D (Drain) "csatorna", ami a kollektornak felel meg.

Amíg a bipoláris tranzisztorok árammal, azaz teljesítménnyel vezérelhetõk, addig a FET-tek teljesítmény nélkül feszültségekkel vezérelhetõk. A kétféle tranzisztor között durván ez a különbség. A rajzjelen ahol a nyíl befelé mutat az az N-csatornás FET, ahol a nyíl kifelé mutat az a P csatornás FET. Annak, hogy egy tranzisztor pnp, vagy npn, illetve egy FET milyen csatornás, bizonyos értelmû feszültség polaritási vonzatai vannak. Ezt majd a konkrét áramkörök kapcsolási rajzainál is tapasztalhatjuk. A FET-tekrõl még annyit, hogy a statikus feszültségekre érzékeny alkatrészek ezért õket nem szabad minden további nélkül fogdosni, illetve a tárolásuk is bizonyos megkötésekkel jár. Ugyan ez mondható el némelyik típusú IC-rõl is